Mindig is szerettem volna részt venni egy csereprogramban, így amikor hallottam róla, azonnal tudtam, hogy végre megvan a lehetőségem arra, hogy valóra váltsam az álmomat. Arra számítottam, hogy szórakoztató lesz, és tudtam, hogy sokat fogok tanulni és fejlődni, mint ember, de messze felülmúlta a várakozásaimat.
Az egész azzal kezdődött, hogy 12 román várta izgatottan a buszt, hogy elvigye őket a következő kalandjukra. Én is köztük voltam! Az első megálló Székesfehérváron volt, ahol a magyarországi résztvevők vártak ránk, hogy felvegyük őket. A magyarországi utazásunk során rengeteget játszottunk, ismerkedtünk és barátságokat kötöttünk. Mire megérkeztünk Magyarországra, már olyanok voltunk, mint egy kis család, amely arra várt, hogy bővüljön, mert további tagok csatlakoznak hozzánk. Az éjszakát egy előkelő vendégházban töltöttük, ahol magyarokkal barátkozva bővítettük kis családunkat.
Másnap reggel finom reggelit fogyasztottunk a szállóban, majd készen álltunk a következő nagy kalandra. Az út Hollandiáig hosszú és fárasztó volt, de ennek ellenére a lelkesedésünket és a jó kedvünket nem vesztettük el. Mindannyian román és magyar dalokat is hallgattunk, és ez segített abban, hogy még erősebb legyen a kapcsolatunk, mivel jobban megértettük egymás kultúráját.
Hajnali 2 óra körül érkeztünk meg a hollandiai cserkészkunyhónkba, ahol tárt karokkal és meleg vacsorával fogadtak minket hajnalban, mivel a hosszú buszozás után mindannyian éhesek voltunk. Úgy aludtunk, mint a kisbabák azon az éjszakán! A következő nap egy névjátékkal kezdődött, hogy jobban megismerjük egymást. Elég nehéz volt egyszerre ennyi nevet megjegyezni, de hamarosan nagyon jól megismertük egymást.
A Hollandiában töltött időnk tele volt olyan tevékenységekkel, amelyek kizökkentettek minket a komfortzónánkból, sok új és izgalmas dolgot tanítottak nekünk, és segítettek abban, hogy egyéniségként fejlődjünk és különböző szinteken is. Az egyik kedvenc tevékenységem az „Abigail`s tail” volt, mert a történetben szereplő szereplők viselkedéséről beszélgethettünk, és felfedeztük, hogy sok különbség van a különböző szempontok megítélésében. Ez arra késztetett bennünket, hogy más szemszögből nézzük a dolgokat, megtanított minket arra, hogy tiszteljük a körülöttünk élők véleményét, még akkor is, ha az eltér a miénktől, és érdekes vitákhoz teremtette meg a terepet. Egy másik tevékenység, amelyet élveztem, a „Fenntartható házak” elnevezésű volt. Tekintettel arra, hogy lassan mindannyian eljutunk arra a pontra, amikor saját otthont szeretnénk majd, ezt a műhelymunkát nagyon hasznosnak találtam, és segített megérteni, hogy sok mindent figyelembe kell vennünk egy ház építésénél, sokkal többet, mint gondoltam.
Rengeteg workshopot tartottunk, amelyek nagyon jól meg voltak szervezve és elmagyarázva, de mindezek mellett nagyon jól szórakoztunk. Az egész napos program után délután szabadnapot vettünk ki, hogy bulizzunk. Mindannyian holland, román és magyar zenére táncoltunk, mindhárom ország hagyományos ételeit ettük, és beszélgettünk a kultúráink közötti különbségekről. Ez segített abban, hogy jobban megértsük egymást, bővítettük kulturális ismereteinket és még jobban megerősítettük a kötelékünket. Hollandiai tartózkodásunk alatt meglátogattuk az ország fővárosát, Amszterdamot, és egy egész napot töltöttünk Walibiban, egy hullámvasutakkal és egyéb látványosságokkal teli vidámparkban.
Nyolc napnyi új emlékgyűjtés után készen álltunk arra, hogy Brünnbe, a Cseh Köztársaság második legnagyobb városába induljunk, ahol a következő emlékeinket fogjuk megalkotni. Meglátogattuk a Morva Karsztot, egy gyönyörű barlangot, amely mindannyiunkat szó nélkül hagyott. A tájak, amelyeket láthattunk, egy másik világból valónak tűntek. Úgy éreztem magam, mintha egy sci-fi film csapdájába estem volna. Több mint lenyűgözött annak a helynek az autentikus szépsége. Ráérősen gyönyörködtem a tájban, és hagytam, hogy a hely energiája átjárja az ereimet, és nyugalommal és pozitivitással töltsön el.
Következő állomásunk Magyarország volt. Már régóta álmodtam arról, hogy ellátogatok Budapestre, és végre lehetőségem nyílt rá. Magyarország fővárosa egyszerűen lenyűgöző! Budapest egy olyan város, ahol tényleg mindenki számára van valami: hihetetlen építészet, kulturális helyszínek, gyönyörű parkok, valamint vásárlási, étkezési és szórakozási lehetőségek. Míg Magyarországon voltunk, a Velencei-tóban is úsztunk, amitől úgy éreztem magam, mintha a tengerparton lennék. Egyik este mindannyiunknak lehetőségünk volt az egyik magyar résztvevő otthonában vacsorázni, hogy megkóstolhassuk a hagyományos ételeket. Az ételek nagyon finomak voltak, az emberek pedig nagyon kedvesek és szívélyesen fogadtak minket!
Végül, de nem utolsósorban ellátogattunk Romániába. Egy Rimetea nevű román turistafaluban szálltunk meg. Ott túráztunk a „Piatra Secuiului” hegycsúcsra, amely 1129 m magasan található. A táj, amit a túra során és a hegytetőn láthattunk, lélegzetelállító volt. Bár a túra körülbelül 8 órát vett igénybe és nagyon fárasztó volt, mindenképpen megérte! Akik nem akartak részt venni a túrán, azoknak lehetőségük volt eljutni Kolozsvárra, Románia egyik legszebb városába. Másnap meglátogattuk a „Trascaului citadellát”, egy gyönyörű és csendes helyet, ahonnan megcsodálhattuk a környező hegyeket.
Sajnos eljött a nap, amikor el kellett búcsúznunk. Mindannyian kimentünk a repülőtérre, és a repülőtér előtt búcsúztunk el. Elég érzelmes pillanat volt. Miután két és fél hetet töltöttél ugyanazokkal az emberekkel, elég furcsának tűnik, amikor el kell búcsúznod tőlük, tudva, hogy nem fogod őket egyhamar viszontlátni. Mindannyian nagyon szorosan megöleltük egymást, és minden jót kívántunk egymásnak.
A történet pontosan úgy ér véget, ahogyan kezdődött: 12 román leszáll a buszról, és visszatér hazájába, de ezúttal bölcsebben, érettebben és készen állva arra, hogy szembenézzen az új kihívásokkal, amelyek hosszú és szép életútjuk során felmerülhetnek. Lehet, hogy a csereprogram során eltöltött idő rövid volt, de az így szerzett emlékek egy életre szólnak!
Írta: Teglaș Anamaria-Cristiana
